Hawaii- Oahu- Honolulu

Hawaii-Kauai beszámoló itt.

​Álmomban se gondoltam, hogy ilyen fiatalon lesz szerencsém eljutni Hawaiira. Mindig is csodálatosnak tartottam, de nagyon messze is van, és van rengeteg más egzotikus sziget kedvezőbb áron. Azonban utólag csak annyit tudok mondani, hogy minden pénzt, időt és fáradtságot megér. Ha a korábbi helyekkel kéne összehasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy a tengerpartja olyan fehér homokos, mint a Karib szigeteknek, némely sziget buja és zöld, mint Bali; Honolulu, a főváros meg leginkább Miamiara hasonlít.
Nagyon nehéz leírni, valójában milyen Hawaii, ugyanolyan nagy gondban vagyok, mint anno Balinál. Az egész hely varázslatos, a képek és egy írás nem tudja visszaadni azt a hangulatot, ami ’ Aloha State’-en van. Ha visszagondolok, egy barackos-rózsaszínes pálmafás kép jut eszembe róla egy pillanatra. Az egész helynek olyan a hangulata, a légköre, amit érezni kell, és amit nem lehet csak úgy leírni. Nem vagyok nagy lelkiegyensúlystb spirituális hívő, de ez a hely tényleg a nyugalom, a boldogság, a harmónia és a jókedv szigete.

Mikor idén eldöntöttük, hogy szeretnénk megint Amerikába menni, nekem volt a szokásos listám, hogy hova szeretnék elmenni, persze mindig ugyan azok. NYC, mert imádom és mert amúgy is megállunk a keleti parton Washington miatt; Washington, hogy meglátogassam a barátnőmet; LA családlátogatás és Las Vegas, mert a kedvencem.  Azonban most szerettünk volna egy olyan helyre is elmenni, ahol még soha nem voltunk; előszőr Kanada volt az esélyes, azonban mikor utána olvastam és kiderült, hogy a tavak júniusig be vannak fagyva, így hamar lekerült a listáról. Csak úgy random felvetettem, hogy menjünk Hawaiira, gondoltam veszíteni valóm nincs, ha nem megyünk pont ugyanott tartok, mintha meg se kérdeztem volna, úgy voltam vele egy próbát megér. Barátom nem igazán szereti a meleg, nyaralós helyeket, - soha nem is voltunk együtt még tengerparton-, ezért nem is gondoltam, hogy tetszeni fog neki az ötlet. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor másnap mondta, mehetünk Hawaiira, ő is megnézné.

Hawaii szigetcsoport 5 nagyobb szigetből áll, ebből legalább kettőt érdemes meglátogatni, ha már ilyen távolságot teszünk meg. Minden egyes sziget más és más, a saját természeti csodáival; egymással összehasonlíthatatlan.
A repülők előszőr Oahura, a fő szigetre érkeznek, és onnan lehet tovább menni átszállással a többi szigetre, tehát itt mindenképp érdemes pár napot eltölteni.
Az utazást tovább tervezgetve, nézegettem a szigeteket, hogy jó lenne mást is megnézni. Hawaiion 5 nagyobb sziget van, abból 4-re mennek leginkább. Mi 4-4 napot voltunk a két szigeten, és a felét se láttuk a dolgoknak. Szigetenként legalább 1 hét kell, hogy az egészet felfedezd, és akkor még nem strandoltál sokat.
 Oahu- itt van a főváros, Honolulu, Waikiki beach, sok szép útvonal, melynek végén panoráma kilátás nyílik a városra vagy a tengerpartra.
Kauai- Itt nem voltak igazán szép tengerpartok, de ez a legzöldebb sziget. Főleg inkább túrázóknak, kirándulóknak ideális.
Maui- gyönyörű tengerpartok, rengeteg vízesés.
Big Island- gyakoriak a lávakitörések, vannak működő aktív vulkánok, ez a legkalandosabb.
 
Los Angelestől 5 órás repülőútra fekszik Hawaii, és tényleg a világ másik fele, mert 12 óra az eltérés Budapesthez viszonyítva.
Bármelyik szigetre is megyünk, érdemes autót bérelni, különben a látnivalók szinte elérhetetlenek.  Amerikába kell nemzetközi jogosítvány, e nélkül nem adnak kocsit, hiába van kifizetve! Még egy fontos dolog; hiába van utasbiztosításunk, az nem terjed ki az autóra. A legtöbb autókölcsönzőnél kötelező európaiként plusz biztosítást kötni( naponta 40-60 Euró, típustól függ) , ami duplájára vagy még többre növeli a kocsi árát. Mi az Advantage- nél béreltünk Hawaiion, náluk nem volt kötelező, csak opcionális ( LA-ben ugyan ennél a kölcsönzőnél már kellett, ott Budget Carrental-nál béreltünk autót, napi 7-8 dollárért benne volt a köncsönzésben a biztosítás is ). Plusz sofőrt hozzáadni szintén napi díjas, úgyhogy ha egy ember vezet végig, olcsóbb a kölcsönzés.
Oahu-n nem lehetett engem utólag hozzáadni sofőrnek, mert ahhoz a szerződést újra kellett volna kötni stb., tele volt bonyodalommal, úgyhogy elengedtem a témát. Kinéztem gyönyörű napfelkeltés helyeket, de sajnos egyikre se tudtam eljutni a Waikiki beachről gyalog.
Találtam azonban egy nagyon jó oldalt, egy helyi fotóst, aki összegyűjtötte, hol a legszebb. Majdnem az összes szigetről van Top listája, ami a naplementét, napfelkeltét vagy kilátókat illeti, érdemes megnézni.
http://www.hawaiiphotographytours.com/waikiki-sunrise/
 
Bakancslistám élén szerepel a Haiku Stairs, vagy más néven Stairway to Heaven. Eredetileg a szigeten állomásozó katonák építették, hogy használják a tetején lévő rádióállomást. Sajnos a lépcső pár éve le lett zárva, és illegális felmenni. Az ösvény alján áll egy őr, aki figyelmeztet, hogy rendőrt fog hívni, meg illegális, 1200dollár pénzbírság jár érte, de az esetek nagy többségében nem hívja ki a rendőrt. A séta nem könnyű, majdnem 4000 lépcsőt kell megmászni. Háromszor is visszamentünk, mert nagyon szerettem volna megcsinálni, de első két alkalommal szakadt az eső azon a területen( persze sehol máshol, de ott a hegyek bevonzzák valahogy ) , és az egész lépcső egybefüggő felhőrétegben volt; 3. alkalommal az idő tökéletes volt, azonban rendőrök álltak a feljáratnál. Nem a biztonsági őr, hanem a rendőrök; ez pedig sajnos egyenlő volt azzal, hogy meg se tudtuk próbálni átverekedni magunkat a biztonsági erőn. Van egy hosszabb út, ami megkerüli a hegyet, és a csúcsánál találkozik, de azt olvastuk róla, hogy oda vissza 11-12 óra, tehát érdemes a hajnali órákban indulni.
A Haiku Stairs helyett egy másik lépcsőt másztunk meg, a Koko Head Crater-t. 50 perc volt felérni, ami nem tűnik soknak, de végig olyan magas lépcsőfokokon, hogy nagyon megszenvedtünk vele. Voltak pontok, ahol kézzel kellett segítenem, mert már nem bírtam feltolni magam. A tetején gyönyörű körpanoráma van több öbölre is, érdemes megmászni, és nem utolsó sorban lábedzésnek is tökéletes.
Egy lightos fél órás séta a Diamond Head, ami a Waikiki beachtől 3 km-re található kráternek a peremére visz. Innen rálátni egész Honolulura, és útközben is vannak különböző kilátópontok.
A crouching Lion hike némely szakasza a hegygerincen fut végig, nem teljesen veszélytelen túra. 6 órát nyugodtan rá lehet számolni, de a kilátás pazar.
Egyik reggel, mikor nem sikerült az eső miatt megmászni a Haiku stairst, elmentünk a Dole Plantation-höz, ez egy ananász ültetvény, ahol elméletileg lehet látni az ananászföldeket, és más növényeket is. Amikor voltunk, épp nem lehetett, csak egy kis előkertben volt pár fajta ananászból néhány darab, végül is nem volt rossz, de szerintem vannak ennél jobb ültetvények is. Jópofa volt, hogy különböző korú ananász palánták voltak, így lehetett látni a teljes fejlődését. Ehhez közel található a Makua Cave, ami egy 15-20 perces séta. Amikor mi szerettünk volna menni szakadt az eső, de aki erre jár, az mindenképp nézze meg. Ezen a napon sajnos elég sokat esett, úgyhogy visszaindultunk Honoluluba, azonban még útközben megálltunk Pearl Harbour-nál. Nekem nem igazán tetszett, nem vagyok annyira oda a tengeralattjárókért, de a fiúknak nagyon bejött. Figyelni kell azonban, hogy időben odaérjünk, mert délután 17:00-ig van nyitva minden, ám az utolsó jegyet 15:00 óráig meg kell vásárolni, és ekkor már csak egy dolgot engednek megnézni.
Ami a strandokat illeti, a Waikiki Beach a legnépszerűbb és legzsúfoltabb, ez is szép, ha jók a hullámok rengeteg szörfös van a vízben, azonban nekem nem ez volt a kedvencem. Teljesen véletlen találtunk a Waimanalo beach-re, ami gyönyörű fehér homokos nyilvános strand, hétköznap csak pár emberrel. A másik, és talán Oahu legszebb strandja a Lanakai beach; tökéletes azúrkék víz, porcukor homok. Itt nagyobb a nyüzsgés, de ez egy elég nagy partszakasz, szétoszlik a tömeg. A két tengerpart viszonylag közel van egymáshoz, a 72-es út köti össze. Az út is tele van kiállási lehetőségekkel, érdemes pár helyen félreállni, gyönyörű sziklás kis öblök vannak pár kilóméterenként.
Oahu leghíresebb vízesése, a Sacred Falls csak levegőből látható. Rengeteg helikopteres túrát indítanak, mindenki azt választja, ami a legszimpatikusabb neki.
Pezsgő élet csak Honoluluban van, de itt viszont nagyon. Rengeteg étterem, sushi bár, koktélbár, az egész egy üdülőparadicsom. A reptéren kifelé jövet millió katalógus és szórólap ki van téve, programajánló, étteremajánló, minden, úgyhogy amíg a csomagokat várjuk, érdemes párat begyűjteni. Nagyon klassz volt, mert mi minden nap elmentünk valahova megnézni a naplementét a Waikiki beachen, és miután lement a nap rengeteg szörfös ment haza mezítláb csak egy szörfdeszkával a hóna alatt,  ez olyan különleges volt. (Egyébként a Sky Waikiki bárból nagyon szép a naplemente, érdemes egyszer felmenni.)
Rengeteg olyan program lehetőség van, ami csak kirándulás, teljesen ingyenes, és gyönyörű helyeket látunk. Vannak nagyon klassz fizetős programok is, ( helikopter, búvárkodás, lovaglás, stb..), mindenkinek magának kell eldöntenie, mit szeretne csinálni. A szervezett programok nyilván kényelmesebbek, azonban kevésbé kalandosak.
A Waikiki Beachel szemben,  van egy hotel/ pláza, ahol némely este például termelői piac van. Ilyenkor meg lehet kóstolni rengeteg helyi gyümölcsöt, édességet, lehet vásárolni kézműves termékeket, és az árusok nagyon kedvesek, sok érdekességet mesélnek Hawaii hagyományairól, jellegzetességeiről.
 
Mi nagyon bántuk, hogy csak 4 és fél napot maradtunk a szigeten, mert olyan sok program kimaradt, amit szerettünk volna megcsinálni, hogyha egyszer még visszamegyünk, legalább 1 hetet ott töltünk, hogy a most nem látott dolgokat is bepótoljuk.