Dominikai Köztársaság – Punta Cana

Régóta vágytam rá, hogy eljussak egyszer a Karib-térségbe, hogy lássam azt a csodás kék vizet és pálmás tengerpartokat, mely annyi filmnek szolgált már helyszínül. Ősszel mikor nézegettük a különböző ajánlatokat, egyik barátnőm győzködött, hogy menjünk Dominikára, nem fogom megbánni, neki az volt a legszebb tengerpart, ahol eddig volt. Így, noha Dominika eredetileg nem volt tervbe véve, mégis arra esett a választásunk. Az utakat szinte mindig magunknak szervezzük, nem is emlékszem, mikor voltunk utoljára utazási irodával, azonban most az irodák sokkal jobb ajánlatot kínáltak, mintha külön vennénk meg a repjegyet és foglalnánk le a szállást. Általánosságban igaz az egész Karib- térségre, ahol ilyen nagy szállodakomplexumok vannak, hogy az irodák olyan sok szobát foglalnak le, hogy a számukra adott mennyiségi kedvezmény miatt tudnak akciósabbak lenni, mint mondjuk a booking.com.

Beszélgettem kint élő magyarokkal, és ők mondták, hogy még soha nem vettek repjegyet 300-400 Euronál drágábban,  ( ami harmada annak az árnak, amit itthon kiad bármelyik foglaló oldal ), úgyhogy érdemes lehet megnézni a jegyeket egy proxy oldalon keresztül ( vagy VPN), mert ha a számítógépünk IP címe amerikai, vagy esetleg dominikai, tehát a rendszer úgy érzékeli, hogy onnan szeretnénk vásárolni, olcsóbb lehet. Logika van benne, hisz kevesebb dominikai akar Magyarországra jönni, mint fordítva, és az árakat valamennyire a kereslet határozza meg.
Az utazásra december elejétől május vége közötti időpontot javasolják, június 1től novemberig hurrikán szezon van. Nekünk az idegenvezetőnk azt mondta, hogy sosincs rossz idő, a hurrikánt Puerto Rico felfogja, a sziget védve van, és van egy másik Dominika is, Guadeloupe közelében, amit a magyar média kever a Dominikai Köztársasággal, ezt pusztította el nyáron majdnem a hurrikán is.
Lehet menni közvetlen bécsi indulással, és egy átszállással is, viszonylag rövid az út, kb 9-11 óra.
Punta Cana tengere hivatalosan az Atlanti Óceán, nem a Karib tenger, ami abban nyílvánul meg, hogy mindig elég hullámos és szeles a partja. A sziget déli része már Karib tenger, a víz sokkal nyugodtabb, és a programokhoz is közelebb van. Punta Canaról minden program 1-1,5-ra autóútra található.
A klíma tökéletes, európai embernek sokkal jobb, mint a távol kelet, nincs fullasztó izzasztó párás levegő. Érdemes jó hotelbe foglalni, mert nincs olyan sok program, az utcán evés vagy éttermezés nem olyan egyszerű, nem véletlen majdnem minden szálloda All Inclusive. A legtöbb hotelben rengeteg tengeri ételt szolgálnak fel, a húsból mindig van 2-3 fajta,  viszont a süteményválaszták nagyon gyenge, majdnem minden hotelben ugyan azok a vaníliás és csokis vajkrémes piskóták találhatók. Konyhájuk alapvetően nemzetközi, de a helyi specialitások is megtalálhatóak.
​
Ami a programokat illeti, mi háromra fizettünk be még itthon, a többivel várni akartunk, de végül nem mentünk máshova. Alapvetően Dominikán 2 magyar idegenvezető van, aki a túrákat csinálja, mi sajnos a rosszabbat választottuk. Nagyon sok jó értékelést lehet olvasni Gustavóról, akinek a programjait a seemore.do oldalon lehet lefoglalni. Ne tegyétek. Ugyan magyar idegenvezetéssel hirdeti a túrákat, egyedül a Santo Domingói kirándulásra jön el, a többit a helyiek csinálják, akik nem beszélnek, még angolul se. Ez csak a kisebb probléma lenne, de alapvetően az összes túra átverés, az igazi magyar mentalitás nem marad el. Voltak akik mentek túrára Südi Sándorral, azt mondták, mérföldekkel jobb, és sok érdekességet mondott nekik. Érdemes kiérkezésig várni, mert rengeteg helyi is árulja valószínű ugyanezeket a programokat féláron.
Saona sziget az egyik leggyönyörűbb szigete Dominikának, így oda vezetett az egyik utunk. Érdemes speed boattal menni, mert a katamaránnal nagyon hosszú az út. Nekünk szerencsénk volt, és az odaúton láttunk delfineket is. Megálltunk több helyen strandolni, egy teknős neveldébe is elvittek, visszafelé pedig a Piscina Natural volt a program. Itt elméletileg több 100 tengeri csillagot kellett volna látnunk, arról vált híressé a hely, de nálunk egy hajóból sunyiban kivett döglöttel indítottak, hogy azt lehet fényképezni, míg nagy nehezen találtak 2 élő csillagot.
A fővárost mindenképp meg szerettük volna nézni, olvastuk róla, hogy hasonlít Havannához, sok amerikai filmet is forgattak itt, ami Kubában játszódik, ezért sokat vártunk a várostól. Punta Canatól 4 óra autóúra van Santo Domingo, de lehet menni repülővel is. Távolságban nincs olyan messze, de itt a ráérős életstílushoz tartozik, hogy 80 km/h –nál nem mennek gyorsabban, így viszont elég sokáig tartott az út. A program abból állt, hogy megnéztük a Tres Ojos barlangrendszert, elvittek a belvárosba, ahol megnéztük Kolumbusz fiának házát, 2 romos épületet és egy templomot kívülről, ettünk egy nagyon gyenge ebédet, majd jó sok boltba bevittek, hátha vásárolunk szivart, rumot, vagy bármi mást, amire rá lehet fogni, hogy helyi specialitás. Hazafelé a korall városnál volt egy megállónk, ami nem több, mint a gazdagok lakóparkja, aminek láthattuk az éttermi részét és az amfiteátrumot. Amennyiben valaki fontolóra veszi Santo Domingot, nézze meg előtte a neten a Tres Ojost, és a Korall várost, és amennyiben nem érez égető vágyat, hogy azt látni kell, akkor ez a program egy időpocsékolás.
Harmadik programunk egy búvártúra volt a Catalina szigetre. A programot úgy hirdetik, hogy hajókázás a Chavon folyón, búvártúra, több megállóval strandoás. A hajók a Chavón folyó torkolatából indulnak, és ugyan 30 métert kell tenni, amíg eléred a tengert, és tulajdonképp csak a kikötőből álltál ki, de attól még el lehet mondani, hogy hajókáztál a Chavón folyón. A rum az náluk úgy  fogy mint a víz, és a programokat is alkohollal próbálják kompenzálni. Bármi miatt panaszkodsz, vagy megkérdezed miért nem azt kapod, amire befizettél, megmondják, hogy nyugi nyugi igyál rumot. A hajón bömböl a zene, rum minden mennyiségben, tánctanítás amíg a korallokhoz nem érünk, ez kb. fél óra. A korallfal azt jelenti, hogy alattad 3-5 méter mélyen elszórtan vannak barna kövek és korallok, meg néha egy két hal. Értem én , hogy nem viszik a szép helyekre a figyelmetlen turistákat, akik nem tudnak vigyázni a korallokra, és csak lerúgják, és letörik őket, csak hát akkor kár így meghirdetni. 25 perc után mindenkinek elege lett a semmiből, akkor mondták kivisznek minket a strandra. Azt hittük fél órás programról van szó, nem pedig arról, hogy 4 órára otthagynak minket valami borzasztó ebéddel. A sziget nagyon szép, a víz kristálytiszta, olyan, mint a Maldívszigeteken, csak hát nem strandolni akartam, ezért kár programot befizetni. Délután indulás haza, ekkora már az orosz és az amerikai nők olyan részegek voltak, hogy magukból kivetkőzve ordítottak, táncoltak, énekeltek, gátlástalanul próbálták felszedni a személyzetet, úgyhogy nem álltunk meg sehol, nehogy valamelyik megfulladjon a vízben.
Beszélgettünk több magyarral, ki milyen túrán volt még; ezeken kívül még a delfin úszásra és a Samanára fizettek be sokan. A delfinúszás parasztvakítás mint mindenhol, csoporttól függetlenül 3-5 perc jut egy emberre, ezalatt van a simogatás az úszás és a fényképezés is. Fényképeket nem csinálhatsz, csak azt vásárolhatod meg, amit ők készítenek, 40 USD/kép.
A Samanai kirándulás nagyon jól hangzik, lóháton visznek le egy gyönyörű vízeséshez. Két különböző szervezésű programról mesélték ugyan azokat a negatív tapasztalatokat. A hely gyönyörű, de csak lóval lehet lejutni. Egy keskeny ösvény vezet le, ami tiszta sár és iszap, körülötte kövek két oldalt. Mindkét programon leesett 1-1 ember a lóról, mert a lovak vadak, álandóan verik őket, és nagyon vékonyak, gyengék. Azt mondták utólag kalandos volt és emlékezetes, de ha tudják, hogy ez, akkor nem mennek, mert veszélyes.
 
Az emberek nagyon kedvesek, nem tolakodóak, imádnak táncolni és persze imádják a rumot, úgyhogy az igazi karibi hangulat garantált. Dominika, és általa az egész térség olyannyira belopta magát a szívembe, hogy bekerült a toplistámba, és alig várom, hogy visszatérhessek valamely karibi országba.