Lifeguardkodás és táboroztatás külföldön

​Itthon olyan ígéretesnek hangzik, hogy kimész nyáron Amerikába, megtanulod a nyelvet, beutazod az egész országot, és mellette még egy rakás pénzt is keresel. Nos a valóság ettől távol áll, azonban mindenki csak a jót mondja el, a dolog hátulütője csak ott derül ki. Én is ebben a tudatban mentem ki, és noha az emlékek utólag megszépültek, amikor kint voltam nem volt minden a legnagyobb rendben. És én még a szerencsések közé tartoztam, mert sok segítséget kaptam. Nem bánom egyáltalán és tényleg jó emlékeim vannak, nem akarok senkit lebeszélni róla, csak inkább a negatív oldalára is szeretném felhívni a figyelmet, mert én se voltam ezekkel tisztában kiutazás előtt. 

​2012-ben voltam kint mint életmentő, az egyik legjobb barátom pedig táboroztatni volt. Én a saját nevemben a lifeguardkodásról mondanék pár szót, és a fiú barátom pedig a táboroztatásról mesél. Hátha ez segít másoknak eldönteni, hogy menjenek vagy ne menjenek.
Nekem barátnőm volt előttem lévő évben, és csak jókat mondott róla, plusz 2012-ben egy másik barátnőm is ment, úgyhogy úgy voltam vele, hogy miért is ne, pénzt is keresek, nyelvet is tanulok, és bejárom Amerikát.
Amerikában 3 államban kötelező életmentő minden medence mellé ( akkor ez volt, most nem tudom, hogy hogy van), úgyhogy nem lehetséges például Californiába kérni magad. Én az U.S. Adventure céggel voltam, velük voltak ismerősök is. A repülőjegyet magunknak kellett megvenni itthon, ezen kívül még fizetni kellett a munkavállalási vízumért ( 160 USD), vízumszponzori díjért ( 450 USD), a 3 napos életmentő tanfolyamért ( 57ezer ft), és az életmentő engedélyért (95 USD). Ezek persze azóta valószínű változtak, 5 éve ennyibe került. Minden simán ment, kirepültünk, a reptéren várt minket a kinti cégtől egy supervisor aki még aznap elvitt egyenruháért mert másnap kezdtem is. Az egyenruhát is a fizetésből vonták le, nem akarok hülyeséget mondani, de az hiszem 150 USD volt. A szállás 4-6 fős apartmanokban van, ahol többi fiatallal laksz együtt. Általában a munkahelyed viszonylag közel van a házhoz, de sokszor nem tudsz gyalog menni, csak biciklivel, azonban biciklit nem adnak, azt neked kell venned. A fő bajom az volt, hogy a barátomtól nagyon távol, egy másik államba kerültem, a lakótársakkal sem alakult ki szorosabb kapcsolat, a medence se volt szimpatikus ahol dolgoznom kellett,  úgyhogy nagyon nehezen, de szerencsére át tudtam tetetni magam egy másik helyre, ahol magamnak intéztem szállást és a medence is jobb volt. A szállásadót még a Craiglisten találtuk (akkor még nem volt Airbnb de olyasmit kell elképzelni), azonban így last minute nem volt szabad szobája, de megsajnált és a saját házukban kiadta nekem a lánya szobáját. Így jó körülmények között laktam, azonban ennek is volt hátulütője. Mivel magamnak kellett szállást intéznem, a medence ahol dolgoztam viszont adott volt, ezért sajnos úgy alakult, hogy minden nap 4 órát utaztam, azonban még ez is jobb volt, mintha az első helyen maradok.
A medence egy olyasmi részén volt Washingtonnak, mint itthon a Rózsadomb, egy olyan lakóházban, ahol apartmanok voltak, de hotel szolgáltatást is lehetett igényelni. Az én szempontomból azért volt ez nagyon jó, mert a hely jó drága volt, ezért az ott lakók dolgoztak egész nap, alig voltak napközben a medencénél, így nem kellett álandóan figyelnem, olvashattam, tanulhattam nyugodtan. Az első 2 hétben, mikor még rosszabb környéken dolgoztam, mindig tele volt a medence egy perc nyugtom nem volt. A másik, ami miatt utáltam az első helyet, hogy medencéje válogatja, mit várnak el tőled. Az első társasház sokkal szegényebb részen volt, elég lepukkant és koszos volt, nekem kellett volna takarítanom a fürdőket, a wc-t, ott lennem nyitás előtt fél órával mindent leellenőrizni, majd munka után maradni, mert helyére kellett pakolni a kb. 100 napozóágyat, asztalokat, kiüríteni a szemetest... Tehát sokkal több, mocskosabb melót vártak volna el, ugyanannyi pénzért. Plusz nagyon sok a moldáv, ukrán és román, akik nem beszélnek egyáltalán angolul, a supervisorok is mind ukránok és moldávok voltak, egy amerikai se, így a frissen jött lifeguardok gyorsan összeszűrték a levet a supervisorokkal, és máris nekik kedvez a beosztás és szabadnap, a többiek meg szívnak, és tördelt napokat kapnak csak. 

​Tehát a második helyem nagyon jó volt, kicsi volt a medence, kevesen voltak, rendes takarítószemélyzet tartotta tisztán a körletet, szerelők szereltek mindent, és az emberek is sokkal normálisabbak voltak.  Fixen csak annál a medencénél voltam, így ki tudtam alakítani előre a szabadnapokat is. Heti 40 órát dolgoztam, plusz engedélyeztek heti +10 óra túlórát, ennél többet viszont nem, mert az többe került volna a cégnek. A sima órabér 8 dollár volt, a túlóra 12 dollár.
Fizetés kéthetente van, úgyhogy az első két hetet otthonról vitt pénzből kell kihúznod. Havi szinten körülbelül megkerestem 1400-1500 dollárt, ami soknak tűnhet itthon, de ebből levonódott 400dollár/ hó a szállásra ( ha a céggel laksz akkor is 400-450 mínusz), én messze voltam a medencétől, metróznom kellett az másik havi 200dollár volt, és mivel nem akartam mirelit kaját enni, hanem igyekeztem minőségi zöldséget gyümölcsöt vásárolni a maradék pénzem nagyon gyorsan elment az ennivalóra. Jó medencénél voltam, a házból lett egy barátnőm akit imádtam, és egész nap beszélgettünk, a családnál összebarátkoztam a sráccal, ő hozott vitt sokszor, programoztunk esténként, a szabadnapjaimon mindig utaztam, mégis sok negatív élményem is volt. Minden nap 2 órát utaztam reggelente, 2 órát este, és elég magányos is voltam. Az idő megszépíti az emlékeket, jó élményeket szereztem, de akkor, amikor ott voltam mégis sokszor szomorkodtam, kicsit sajnáltam, hogy bevállaltam a munkát, és vártam, hogy véget érjen, kezdődjön Amerika felfedezése.  

 Én minden szabadnapot kihasználtam, és vagy elmentem 2 napra New Yorkba,  vagy Washington DC-be. Egyik szabadnapomon felrepültem Bostonba, ott találkoztam a táboroztatós barátommal, együtt megnéztük Bostont, elautóztunk a Niagara vízesésig, majd másnap este már repültem is vissza Washingtonba. A szabadnapokat kimaxoltam, ez tette jóvá az egészet. Nem finnyáskodás, de nem erre számítottam, nem ezt mondták itthon. A kint megkeresett pénzből én nem tudtam volna sehova elutazni, csak arra lett volna elég, hogy megéljek. Egy barátnőm szintén ott volt, ő például nem utazott csak 1x NYC-ba, és nem a Wholefoodsban vásárolt; ő félre tudott tenni, és a munka utáni utazgatás egy részét magának tudta fizetni. De ő nem számít, mert akármit eszik 45 kiló és tökéletesen vékony, neki nem kellett figyelni, hogy milyen minőségű kaját eszik :D
A vizsgaidőszak miatt viszonylag későn, csak június 7-én tudtam kimenni, dolgoztam, szeptember 3-ig, majd ESTA-val maradtam még 3 hetet utazni. Washingtonból lerepültünk Key Westre, ott voltunk pár napot, majd felkocsikáztunk Miamiba, ott is 3 nap, onnan repültünk Las Vegasba, majd tettünk egy 5 napos kirándulást, amikor megnéztük a Grand Canyont, az Arches nemzeti parkot és a Monument Valleyt. Vegasból busszal elmentünk Los Angelesben, ahol pár nap után felmentünk San Franciscoba, majd a végén még 5 nap LA.
Plusz öröm, hogy vissza lehet igényelni az adót, amit körülbelül fél év múlva meg is kaptam, az körülbelül 200 ezer Ft volt.
Szóval nekem az egész után a következtetés, hogy annyi pénzből amennyibe ez az egész nekem került, szimplán tudtam volna 1 hónapot utazgatni Amerikában munka és szenvedés nélkül. Ez csak annak éri meg, aki elvan az előre elkészített mikrós és gyors kaján, egy-két városba szeretne csak eljutni amíg kint van, és szórakoztatónak tartja a kollégiumi életformát. Nekem ez nem fekszik, pedig mikor nyelvet tanultam, akkor is lakásban laktam másokkal, de az valahogy jobb volt.
Ettől függetlenül nem szeretném senki kedvét elvenni, és bárki aki szeretne menni, nem elbizonytalanítani akarom, csak nekem ez volt a tapasztalat.  

Táboroztatás

2012 tavaszán elkísértem egy barátomat egy BME-s állásbörzére, ahol várakozás közben mesélt egy hostess a Camp Leaders szervezeten keresztüli amerikai táboroztatási lehetőségről. Az ötlet egyből megtetszett, nagyon szerettem volna világot látni, főleg Amerikát. A rengeteg adminisztráció (önjellemzés, bemutatkozó videó készítése, esszé arról, milyen táborba szeretnél kerülni, stb) után gond nélkül túlestem a vízuminterjún a nagykövetségen, megvettem a repjegyet és vártam az indulást. A fizetést előre lehetett tudni: 1200 dollár, és indulás előtt nagyjából 150 ezer Ft-ot kellett kifizetni, tehát elöljáróban annyit, hogy ez az út első évben valóban nem a pénzkeresésről szólJ
Az már hetekkel az indulás előtt kiderült, hogy melyik táborba kerültem. A reptéren már találkoztam is másokkal, akikkel egyszerre indultunk, így kiderült, hogy sokukkal egy táborba megyünk, mert ahova én kerültem (Camp Takajo), ott staff-nak csak magyarokat hívnak évek óta. Többen voltak másod- vagy harmadévesek, ők egyből azzal kezdték, hogy borzasztó hosszú a több mint két kint töltött hónap, de azért megéri. Jó volt a hangulat, a légitársaság még 150 dollárral is kárpótolt minket azért, mert nem az eredeti járatunkkal tudtunk menni Frankfurtig, ahol átszálltunk a tengeren túli gépre. Kb 15 óra repülős és buszos utazással megérkeztünk a táborhoz, ami egy gyönyörű sporttábor volt: nyitott és fedett tenisz-, foci és kosárpályák, baseball pályák, tópart, stb. 

​A szállásunk a tábor végében volt, egy külön házban aludtunk mindannyian (20-an voltunk magyarok, csak fiúk) 4 ágyas szobákban, távol a gyerekektől, így nyugodtan lehetett hangoskodni, inni, szórakozni. 

​Érkezés másnapján beosztottak minket a 3 munkakörbe: maintenance (karbantartó/kertrendező), konyhás és laundry (mosás, takarítás). A másodévesek a tavalyi beosztásukat kapták, az elsőéveseket csak szétszórták, lehetett jelentkezni. Nekem a repülőn mondta az egyik srác, hogy a konyha sokkal rosszabb, mint a másik kettő, így a maintenance-be jelentkeztem.

Utólag kiderült, hogy igazat mondott, a konyhások reggel 6-kor keltek, hogy elkészítsék a reggelit, utána mosogatás és takarítás, ebédnél és vacsoránál ugyanez. Ők így egy nap dolgoztak 3-szor 2-4 órát, a főnökük szörnyű volt, sokszor 10 után végeztek. A Laundry és a Maintenance 8-kor kezdett és 4-5 körül végzett is, utána szabadprogram volt, bármelyik pályán lehetett sportolni ahol nincsenek gyerekek, volt wifi, stb. Ezek az elfoglaltságok kb. 3 hétig voltak szórakoztatóak, utána már mindenki szenvedett és a végét várta.
A tábortól kilóméterekre volt a legközelebbi település, kocsit pedig csak kérésre lehetett indokoltan kapni. Kéthetente volt másfél szabad nap, olyankor kirándulni mentünk a közeli (2 óra út) tengerpartra, hegyekbe vagy az outletbe, ahol nagyon olcsó volt minden.

​Az elején nagyon élveztük az étkezéseket, de mivel minden héten ugyanazok ismétlődtek (pizza-nap, fánk-nap, szendvics-nap), nagyon ráuntunk, nagyrészt egészségtelen, hízlaló ételek voltak, alternatíva csak az volt, amit a konyhából sikerült elemelni.

Fizetést néhány hetente kaptunk kp-ban. A gyerekek (6-16 éves korig, csak fiúk) hat hetet voltak kint, mi egy héttel előttük mentünk, hogy előkészítsük a tábort és egy hetet maradtunk utánuk. Aki vállalta még maradhatott két hetet egy 5 napos jógatábor és a tulajdonos lányának esküvője miatt, amiket a táborban tartottak, így összesen 1450 dollárt kaptunk és augusztus vége felé végeztünk. A másodéveseknek jóval több pénz jár, mert ők már a tábor szervezésében mennek vissza, így nem jön le belőle a Camp Leaders közvetítői díja, így ők 3500 dollár körül kerestek, az már pénzkeresetnek is jó volt.
A tábor után az elsőévesek a kevesebb pénzből maradnak a keleti parton, tipikus utazási útvonal a Boston-New York-Niagara vízesés-Washington, esetleg Miami-val kiegészítve, a másodévesek pedig átmennek a nyugati partra Vegasba, Los Angelesbe és a Grand Canyonhoz.
Én még a tábor alatt megnéztem a Niagara vízesést egy barátommal kocsival, az gyönyörű volt és jól is esett kiszakadni kicsit a munkából, bár kocsival több mint 1000 km-re volt. Utána New York-ba mentem, ahol rengeteg mindent láttam: Times Square, Central Park, múzeumok, Yankees meccs, Empire State Building, híres hoszzú utcák, M&M-s word. Itt egy dolláros pizzaszeletet ettünk spórolás miatt, illetve az M&M’s word-ben laktunk jól mindeféle édességgel. Szállást nagyon későn foglaltam, így 50 dollárért éjszakánként egy 6 nm-es szobában aludtunk ketten, aminek egy rács volt plafonja, és kb 50 másik ilyen szobával volt egy emelet. Ezután Washingtonba mentem, majd le Key Westre, Miami alá, ami a legszebb része volt az utazásnak. Itt béreltünk a Chevrolet Camaro-t, azzal jártunk pár napig, leguánok voltak a szállásunk mellett és voltunk egy 1 órás jet-ski túrán is úgy, hogy mellettünk kis delfinek ugráltak, hatalmas élmény volt. Utána még egy napot Miami-ban töltöttünk, útbaejtettük az Everglades nemzeti parkot is, ahol rengeteg krokodilt, aligátort és kígyót láttunk, a természetes közegükben is, de nekem utána vissza kellett mennem New Yorkba, ahonnan indult a gépem haza. Néhány kép az utazásról: 

​Összességében nagyon nagy élmény volt, de ha utazni is szeretne az ember utána, akkor eléggé ráfizetéses, kb 2-300 ezer ft-al. Más táborokban más az élet, vannak nagyon szigorúan működő táborok, szinte 0 szórakozási lehetőséggel, és vannak oylanok, ami város mellett van, így este ki lehet járni. Azt nem lehet befolyásolni, hogy első évben melyik táborba kerül az ember, még azt se, hogy a keleti vagy nyugati oldalára az országnak, ez lutri, de az utazás mindenképp hatalmas élmény, megéri belevágni és már a tábor elején utitársakat gyűjteni és megtervezni az utat.