Gimnazista koromban a szüleim erőltették, hogy töltsek egy évet külföldön nyelvtanulás céljából, azonban én nem akartam, mert féltem az ismeretlentől, és attól, hogy egyedül leszek. Nagy hiba volt, és talán az egyetlen dolog, amit azóta is bánok. Pár hetes nyelvtanulásra azonban mindig nyitott voltam, de nem tudtam eldönteni, hogy hova menjek. Én tengeren túlra akartam, Mexikóba, azonban szüleim nem engedték, mondván bármi bajom esik, nagyon messze vagyok. Nem akartam az egész nyaramat egy betontengerben tölteni, de egy unalmas kis tengerparti városkában sem. Aztán télen elmentem Barcelonába focimeccsre, és azonnal beleszerettem a városba.
A Katedra nyelviskolába jártam spanyolra, és rajtuk keresztül mentem ki nyáron Barcelonába. Három nagyobb nyelviskola van kint, az EF, Enforex és a Don Quijote, én az Enforexxel mentem. Minden nagyon jól szervezett volt, nem volt kint semmi probléma. Az iskola nagyon szép és modern volt, a tanárok fiatalok és jófejek, jó szabadidős programokat szerveztek, tehát mindennel meg voltam nagyon elégedve. Az időbeosztást is szabadon megválaszthattam, én napi 4 órát jártam délelőtt 10-14-ig. Lehet menni csak délután is és napi 6 órában is. A legtöbb iskolánál lehet választani, hogy családnál laksz, lakásban 2-4 másik emberrel ( lakáson belül lehet privát szobád és megosztott), vagy kollégiumban. Mikor legelőszőr voltam családhoz mentem, de nagy csalódás volt. A család csak azért fogadott, mert pénzt kapott utánam, de nem foglalkoztak velem, nem beszélgettünk, tehát nyelvet tanulni nem lehetett. Nekik kellett biztosítani az étkezésem, azonban nagyon rossz volt minden, mindenhol spóroltak, hogy nekik több maradjon, álandóan kenyeret akartak csak adni ketchuppal, így 1 hét után átmentem egy másik családhoz. Az már sokkal jobb volt, egy nagymamánál laktam, aki imádott beszélni ezért nagyon jól megtanultam spanyolul. Egyetlen hátránya, hogy nem nagyon tudott átjönni hozzám egy kinti barátnőm se, nem volt esti közös készülődés evés ivás senkivel. Nagyon sokat tanultam, azonban amikor második alkalommal mentem, akkor a lakást választottam. Külön szobám volt, és a lakótársak is normálisak voltak. Este buli előtt mindig nálunk volt a vacsora, és utána mentünk a városba szórakozni. Barátnőm az EF-el ment, ő kollégiumban lakott, ahol kb. 20-an laktak, mindenkinek volt saját szobája, hatalmas konyha, nappali. Ő is nagyon jól érezte magát, ez egyéni választás kérdése. Nekem a két Spanyolországban töltött nyár életem két legjobb nyara volt. Tényleg nagyon jól meg lehet tanulni egy nyelvet, ha külföldön vagy, azonban csak akkor, ha már valamennyi tudással mész ki ( legalább alapfok) és kibírod, hogy nem beszélsz angolul. Nagyon sokan ott rontják el, hogy a nyelviskolában az adott idegen nyelven beszélnek, azonban utána a szabadidejükben angolul vagy a saját anyanyelvükön. Annak semmi értelme. Én az elején elhatároztam, hogy nem szólalok meg angolul, és egy hét után már nem esett nehezemre a spanyol. Az amerikaiakkal is spanyolul beszéltem, és szerintem csak így lehet igazán megtanulni. Kétszer majdnem 2 hónapot voltam kint, előszőr nem volt magyar bartánőm, akkor úgy jöttem haza, hogy sokkal jobban tudtam spanyolul, mint angolul. Mivel kint senkivel nem beszéltem magyarul, és szüleimmel is csak pár percet telefonáltam naponta, mikor hazajöttem egy-két hétig előbb eszembe jutottak a szavak spanyolul mint magyarul, és a boltban is sokszor spanyolul kérdeztem, vagy ha valaki kérdezett tőlem valamit spanyolul válaszoltam, mert ezt szoktam meg, és mert előtte két hónapig más nyelvet nagyon nem használtam. Pár kifejezés/ szó annyira megszokottá volt, hogy a mai napig azokat spanyolul mondom ha megfeledkezem magamról, de a környezetem ezt megszokta😄 Második alkalommal teljesen véletlen összefutottam még az első héten egy csoporttársammal az egyetemről, és vele magyarul beszéltünk. Másodjára közel nem fejlődtem annyit, mint amikor egyedül voltam. Ezért tényleg azt tanácsolom, hogy kerüljük az anyanyelvünket, és ha nem angol nyelvterületre megyünk, akkor az angolt is, mert annak nincs sok értelme, hogy kimegyünk mondjuk egy mediterrán országba és angolul beszélgetünk olyanokkal, akik lehet nem is beszélik helyesen. Elsőre talán nem tűnik jó mókának, hogy nyáron is iskola, de tényleg két tökéletes nyár volt. Barcelona szívem városa, és valószínű ha a város nem ennyire jó, az élmény sem ilyen sok. A napjaim nagyjából úgy néztek ki, hogy felkeltem 9:45kor, mentem suliba 10re, ott pont összeszedtem magam 4 órára, majd irány haza, gyorsan csináltam egy szendvicset, és vittem ki a tengerpartra. Tengerparton strandolás és alvás kb. este 7-ig, majd haza, vacsora és készülődés az esti bulira. 11körül elmentünk egy bárba, ott még iszogatás, majd hajnali 1körül a szórakozóhely ahol reggelig maradtunk. Csoda hogy a májam és a szervezetem nem omlott össze😅 A vasárnapok megmaradtak pihenőnapnak, akkor nem mentünk sehova, de különben heti 5-6 buli az normális volt. Bejártam egész Barcelonát, szépen lassan mindenhova eljutottam 2 hónap alatt. A nyelviskola jó programokat szervezett nagyon, több helyre elmentem velük. A legtöbb 1 napos volt, vagy olyan, hogy két napos, de az éjszaka az buli volt, tehát szállást nem intézett, a buszon lehetett aludni. Voltam velük Pamplonában a bikafuttatáson, Montserrati kolostornál, pezsgőgyárban, Dalí múzeumban; majdnem az összes hétvégi programjukra elmentem. Ha tehetném újra meg újra mennék, mert annyira fantasztikus volt, életem élményei voltak. Csak azt tudom mondani, hogy aki teheti, az akár 2-3 hétre is, de menjen el külföldre nyelvet tanulni, mert új embereket lehet megismerni, és rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodni.
0 Comments
Leave a Reply. |